Csatlakoznék a lelkes társasághoz, a tegnap esti próba nem csak hasznos, de szórakoztató is volt, öröm ezekkel a versekkel dolgozni (remélem világos, hogy ilyenkor nem a magunk vállát veregetjük, hanem a költőkét...). Szóval öröm van, lelkesedés és játék, játék, játék.
Rájöttem, hogy a bábszínháznak nagyon jól áll a líra. Mivel a bábszínházi dramaturgia egész más, mint az emberszínházi, itt egész más szabályok érvényesülnek - öt éve dolgozom bábszínházban, de minden nap felfedezek egy új, "másféle" szabályt. A mai (tegnapi) tehát ez: versválogatásból a bábszínházban lehet dráma, nem is akármilyen.
Vegyük például a szomszéd Böbe néni nyúlfarknyi epizódját. Nem túl hosszú vers (Kiss Ottó Kovács bácsi fent lakik... kezdetűje, Kovács bácsiból a szerző engedélyével lett Böbe néni), a mogorva szomszéd jön le a lépcsőn és dohog magában, aztán összefut az óvodába induló Elzával és Anyával. A helyzet egyszerű, mondhatnánk mindennapi. A lépcsőház egy háromszög alakú térelem, Böbe néni a botjával mászik felfelé az egyik oldalán, Anya és Elza siet a másikon. Aztán összetalálkoznak középen: Böbe néni botja fenyegetően koppan, arca ördögi grimaszba rándul, és mézesmázosan megszólal... Elza visszacsúszik a háromszög aljára. A feszültség tapintható. A levegő megsűrűsödik. Igazi thriller.
Aztán Böbe néni kacagva pattan fel a botjára és elrepül a gyerekek feje fölött...
Hát ilyeneket tud a bábszínház, például. :-)
GD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése