végül négy napszakra osztottuk a történetet: reggel, délelőtt, délután és este. ez lett a vezérelv - egy nap!
1. REGGEL először a családot ismerjük meg: méz elzát (a főhősnőt), apát és anyát, valamint nagypapát. így élnek ők együtt: egy család - egy lakás. kiss ottó versével indul a történet, egy remekbe szabott prózavers ez. kiss ottót szeretjük, rengeteg versét emeltük a szövegkönyvbe. főleg elza osztja meg velünk gondolatait általuk, kiszólva a nézőkhöz (elidegenítés, de erről későb bővebben is írok). a nyitóvers egy remek költői képpel definiálja a gyermeki gondolkodás abszurditását, előrevetítve, hogy az egész előadás formanyelve valami ilyesmi lesz. be is írom:
Amikor nagy leszek, veszek egy tájat.
Fenyvesekkel és patakkal.
A szélén szélmalom lesz,
a közepén rét.
Nagy, kerek és piros.
ezután rímes versek csengenek sokáig (a reggeli elalvást és lótás-futást idézzük fel, amikor mindenki rohan, kapkod, minden leesik, elgurul, elvész, odaég, kifut, átváltozik), végül a konfliktusok rendeződnek, apa munkába megy, nagypapa otthon marad, elza és anya pedig elindulnak az oviba. a lépcsőházban még jön (a dóri által már említett) böbe néni, aki egyrészt a köztes térben átvezeti a "kint"-be a nézőket (persze nem mennek sehová igazából), másrészt az idős asszony boszorkánnyá változása mágikus színt visz az előadásba. ez az apró gesztus készíti elő, hogy később nagypapa el tudjon búcsúzni elzától (ami ugye egy másik erősen irracionális elem), és ismét segít kódolni, hogy egy gyerek szemével próbálunk nézni az életre.
sok a szöveg ebben az elég hosszú részben. egyfelől azért fontos, hogy így legyen, mert nagyon sok az INFORMÁCIÓ, amit be kell fogadni, másfelől az egész játék KÓDRENDSZERE itt válik érthetővé és el-/befogadhatóvá. ne felejtsük el, hogy három év körüli gyerekek nézik majd az előadást, akik ugyan habozás nélkül elfogadják a repülést, mint konvenciót, viszont a főszereplő alapos megismerése nélkül nem fognak vele azonosulni.
a nézőnek arra is rá kell hangolódnia, hogy itt most versben fognak beszélni a szereplők - ez 2010-ben nem biztos, hogy könnyű, időt kell rá hagyni!
a játék módját is meg kell érteni, hiszen a bábelőadások zöméhez képest most nem ELJÁTSSZUK a történetet macikkal, hanem JÁTSZUNK a történettel és a macikkal. mint a gyerekek. nem ragaszkodunk a linearitáshoz, inkább fontos pontokat emelünk ki, szkeccs-szerűen. harsány, rajzfilmes elemeket keverünk a finom pillanatokkal.
animációs filmeken nőnek fel a mai gyerekek, ezért tartom fontosnak az ott használt elemek beépítését; ezek a megoldások meggyőződésem szerint segítenek az ezzel ellentétben álló intim pillanatok megélésében. továbbá (mivel drámai, sőt tragikus elemek is vegyülnek később a darabba) végig tartjuk a távolságot a játékban. a bábos részeket gyakran törjük meg a színészek által énekelt átkötő, narratív versekkel, dalokkal (erősítve a teatralitást), így a nézőkben is egyfajta "együttjátszás-érzet" alakul ki a megszokott "valóság-érzet" helyett. a gyerek csak annyit fogad be a drámából, amennyit el tud viselni. ő dönt.
a családi veszekedéseket, a társas magányt humorral oldjuk, a jelenetek burleszk-szerűek, és nem-realista módon képezik le a reggeli őrületet. ez fontos, hiszen ha drámázásba kezdenénk, az sokkal kevésbé jutna el a gyerekekhez. a konfliktusokat igyekszünk feloldani. már amelyiket lehet. van, amikor épp az a fontos, hogy egy konfliktus nem oldódik fel.
egyelőre apa távozásával nekem még vannak problémáim. nincs ugyanis jól lezárva. mellékszerep (inkább anyára fókuszál az előadás), és ugyan visszatér a végén, de ott már nincs szövege. nem tudom, lehet-e ezt, nem lesz-e súlytalan a karakter? meglátjuk, ha már egyben látom az egész előadást, eldől; legfeljebb kap egy új verset :)))
2. a DÉLELŐTT két részből áll: VÁROS és ÓVODA.
(folyt. köv.)
tg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése