vasárnap, november 14

"Mért csak a Bóbita játszik folyton a Gézamalaccal?" avagy gyereklíra Weöres Sándor után

A kortárs gyerekirodalom - minden kultúrsznob siránkozás ellenére - él, virágzik, sőt. Talán soha nem volt még a könyvesboltok polcain ennyi igényes, irodalmi és képzőművészeti szempontból is értékes mesekönyv, meseregény, gyerekvers-kötet. Ez így van a nagyvilágban, és örömmel jelenthetem: mi, magyarok sem vagyunk lemaradva.
Itt most versekről lesz szó. Gyerekversekről.
Weöres Sándor zseniális köpönyegéből ugyanis sorra bújnak elő a költők - a felnőttirodalom jelesei, egyébként -, akik gyerekverseket (is) írnak. Kortárs antológiák jelennek meg (Friss tinta!, Aranysityak, Apám kakasa), és olyan művészek jelentkeznek gyerekverskötettel, mint Kovács András Ferenc (Hajnali csillag peremén), Lackfi János (többek között: A részeg elefánt), Tóth Krisztina (A londoni mackók), Kukorelly Endre (Samunadrág). Van nemzetközileg elismert "svéd típusú" költőnk, mint Kiss Ottó (Csillagszedő Márió) és költőnek is kiváló pszichológia-professzorunk, mint Ranschburg Jenő (Gyerekségek).
Mi most a Budapest Bábszínházban kortárs gyerekversekből készítünk előadást. A címet Kovács András Ferenctől kölcsönöztük: Hajnali csillag peremén - mackóélet és mackóálom egy részben. Mackóélet, mert mackók játsszák majd, mackóknak és gyerekeknek... De erről majd legközelebb... :-)

Gimesi Dóra, színpadra alkalmazó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése