szerda, november 24

"Nebula"

Valahogy furán vagyok mostanában. Nem tudom, mi lelt. A teliholdra nem foghatom, rég elmúlt.
A kezdeti lendület részemről alábbhagyott, ami rendjén is lenne, mivel nem lehet folyamatosan 220-szal száguldani előre. De az, hogy alábbhagyott, valójában nem is igaz. Ott van még bőven. A hitemet sem vesztettem el. Szerintem nagyon édes előadás lesz. És azt hiszem, jó is. Haladunk előre, és szerintem nagyon jó irányba. Csak most mintha leszállt volna egy finom köd - nem is tudom, az elmémre (vagy a lelkemre)-, ami itt-ott felszakadozik, de azért mégis masszívan ott van, rátelepedve a szívemre és az agyamra. Nem szeretem. Nem tudok tőle "hasítani". Nincs kedvem elmondani az ötleteimet, és ha mégis, nem tudom szavakba önteni őket, és ha mégis, akkor félreértik vagy bántó a csomagolása, és ha mégsem, akkor meg nem jó. :s
Onyutha Judit, azonnal bíztassál engemet! De lehet, hogy ez menetrend szerinti... Kíváncsi vagyok, mikor jön el a "szereposztási tévedés történt"-lemez a részemről... :/

Akartam bejegyezni már kétszer is, mert sok felvillanyozó vagy szívmelengető dolog történt a próbákon, de annyira fáradt voltam, hogy gondolkodni sem igazán tudtam. Lehet, hogy csak szimplán ez a baj...? :s

A lányok benéztek próba után az öltözőmbe. Az új szőnyeget csekkolták le (szép bordó, én választottam), de elmenőben megkérdezték, hogy ugye, nem velük van bajom (dehogy is!), és tudnak-e segíteni valamiben. Természetesen nem tudnak.
De nagyon jól esett.

Na! Legalább már esik...! :]

:*** BP

2 megjegyzés:

  1. peti, ez elmúlik.
    azt a pár napot már guggolva is kibírjuk, mi, többiek.
    és NEM tévedés.
    így van jól ez! :)))

    tg

    VálaszTörlés
  2. Nem szeretnék tolakodni, de emlékszel a bizonyos táncomra? Amit csak neked, csak akkor.
    Talán titkos képességeim vannak, és előrevetítek dolgokat az életedből... :)
    No... macitáncolok újra. Mosolyogni látni vágyom magát!
    (ha el is csúsztam picit az időben)
    Egyébként azzal kezdtem a reggelemet, hogy kinyitottam a laptopomat, és a puha ágyikómban elkezdtem olvasni a blogot.
    Szívmelengető.
    És lehet, hogy ez jelenéktelen momentum az előadást illetően, de így, az írásaitoknak köszönhetően, nagyon messze tőletek, Newcastle upon Tyneban is részesévé válhatok egy igazi mesének.
    És én már nagyon rég vágyom egy igazi mesére!
    <3
    Ölel:
    P.M.

    VálaszTörlés