... reggel

rémes reggel van. 
hajnalban leestem az ágyról. 
ébredéskor levertem a telefont az éjjeliszekrényről, ami darabokra zuhant és nem ébresztett többet. 
elaludtam persze, vagyis ez még nem dráma, csak egyszerűen fel akartam ma kelni rendes időben és nem sikerült (ma sem sikerült!)... 
a kávéhoz a vizet rossz bögrében tettem be a mikróba. egy olyan bögrében, ami nem mikrózható. és mikor felforrt a víz (meg a bögre), persze, hogy hozzányúltam! 
ki akartam menni a folyosóra - természetesen a lakáskulcs sem volt meg, kerestem mindenütt, végül a szennyestartóba rakott nadrágom zsebében találtam meg... sosem teszem zsebre a kulcsot, hogyan mászott be mégis??? 
közben bedobtam a gépbe egy mosást is, amit elfelejtettem elindítani, hát persze, hogy fura volt, amikor fél óra múlva feltűnt, hogy nincs "mosás-zaj"! 
a net lassú, mint a csiga és néha lefagy az egér (talán új elem kéne bele, mint a múltkor, ami persze nincs itthon - így marad a touchpad, amit nem szeretek), persze ettől sem simulnak a ráncaim. 
kaptam egy telefont annától (a készülő előadásban rendezőasszisztensként dolgozik - csodásan! nem is tudom, hogyan legyek neki elég hálás ezért...), hogy a díszletelemek nem férnek be a szűkös próbaterembe, ahol ezen a héten dolgozunk, szinte végig, és ki kéne találnom most, gyorsan, hogy melyikre van szükség ma, melyikre nincs. hát tudom én? így felkerült mindegyik mégis, de lehet, hogy most meg mi, emberek nem fogunk beférni a díszlettől (ami nem is nagy amúgy)... 
az utolsó kaland az volt (eddig!), hogy tusoláskor a zuhanyrózsa kiugrott a tartójából és végtelennek tűnő ideig kellett vele fogócskázni a fülkében, míg végre hajlandó volt visszamenni... 
mi jöhet még????? 
mindjárt kilépek az utcára!!!!!
tg


Erdős Virág:
A reggel


Ez a reggel szerintem egy
elég fura állat!
Egész korán kel és rögtön
felveri a házat.


Azzal kezdi a napot, hogy
míg én vígan alszom,
nagy fülével pofozgatja
pimaszul az arcom.


S mire kint már
javában a
keménytojást főzik,
egész randa pofájával
odadörgölőzik.


Felugrik az ágyamra és
lehúzza a takaróm,
de ahhoz már tilinkó, hogy
behozza a kakaóm!


Ide-oda nyargalászik,
csapkodja az ajtót,
becsempészi apának a
klotyóra a
sajtót


itt is,
ott is láb alatt van,
ez is,
az is kell neki,
nem csoda, hogy anyát szinte
őrületbe kergeti!


Ahelyett, hogy készülődne,
mereszti a
popiját,
föltisztító pálcikával
pingálja a
pofiját



elcsórja a szemceruzát,
megrágja a végét,
büdös-zokni-gombócokkal
dobálja a tévét


egytől-egyig minden vicce
rettentően buta, mint
például hogy bedugja az
orrába a
vitamint


nem érdemes hozzá túlzott
reményeket fűzni:
azt se bánja, ha a nyakán
csurog le a
műzli


hogyha kérik szelíd szóval:
épphogy odasandít,
kár ráadni: lerugja a
lábáról a szandit


nincsen benne felelősségérzés,
bármily furcsa,
ott szalad, ni!, szájában a
külső kapu
kulcsa


az se nagyon izgatja, hogy
mit szólnak a dadusok,
ha hiába várnak ránk az
oviban az
ovisok


elvonul a vackára, ott
mordul még egy párat,
mondom: ez a reggel ez egy
nagyon fura állat.