Kedvenc mackóink - kis kitekintés a medveirodalomra

Medveszínházban dolgozni jó, válság után pláne, ezt már tudjuk. De mi a helyzet a medveirodalommal? Mert ez is létező kategória ám... Megkíséreltem összeállítani saját medveirodalmi toplistámat (a válogatás természetesen erősen szubjektív), íme:

5. Sebők Zsigmond: Mackó úr utazásai
Medvés könyvekről elmélkedve azonnal eszembe jutott ez a kopott, rongyosra olvasott gyerekkori könyv. Hiába kerestem felnőtt-lakásom polcain, valószínűleg otthon maradt, a gyerekkori házban. Talán nem is baj. Találtam a neten néhány okos recenziót, miszerint Mackó úr nem más, mint a magyar dzsentri mackóbőrben, utazásai ismeretterjesztő túrák a századfordulós Magyarországon és Európában, írnak róla jót is rosszat is... Mivel csupán emlékeimre hagyatkozhatok, nem mernék értékítéletet mondani, de egy biztos: élesen megmaradt bennem Mackó úr egy-két kalandja. Csetlés-botlása a párizsi Világkiállításon, találkozása a szögeken alvó fakírral, és egy nagy, színes kép a drótostótról - világkiállítás, fakír, drótostót, fura, vicces szavak a gyerekfülnek, be is égtek az agyamba annak idején. És szerintem ez jó :-)

4. Bodó Béla: Brumi és Michael Bond: Paddington
Brumi valójában apa kedvence, a sorozat kötetei még az ő gyerekkorából valók. A családi legenda szerint Brumit olvasta fel anyának, amikor engem vártak - ezt a mesét hallgattam hát közvetlenül a születésem előtt, és később is, az ágyban fekvős betegségek, vagy esős szombat délelőttök idején. Nekem Brumi az apával töltött időt jelenti - nem maradhatott le a listáról :-)
Paddingtonnal, a Legsötétebb Peruból érkezett, ízig-vérig angol medvével már felnőtt fejjel találkoztam. Szemeztünk egymással sokáig a könyvesboltban, nézett rám kerek gombszemével, nem lehetett otthagyni. R. W. Alley rajzain még az esős, szürke London is annyira jó helynek tűnik, hogy az embernek azonnal kedve volna odaköltözni: persze csak akkor, ha egy ilyen medve várja a Paddington állomáson...

3. Tóth Krisztina: A londoni mackók
Ha már London és medve és gyerekvers, nem hagyhatjuk ki a londoni mackókat! Eddigi medvéinkkel ellentétben igazi játékmackókról van szó, akik repülővel jönnek hozzánk Londonból, könnyen megjegyezhető és brummogható rímek, ritmusok repítik őket. (Itt jegyezném meg, hogy a nemzetközi medveirodalom két fő irányzatra osztható: játékmackós és nem-játékmackós alkotásokra. Ha valaki egyszer medveirodalom-történetírásra adja a fejét, semmiképp se feledkezzen meg erről!)

2. A. A. Milne: Micimackó
A játékmackós irányzat megalapozóját (egyben leghíresebbjét) nem kell bemutatni: alapmű és abszolút kedvenc. Másért szeretjük gyerek-, másért felnőttfejjel, az évek múlásával egyáltalán nem veszít az értékéből, sőt. Mindenki találhat benne kedvenc karaktert vagy jelenetet, és tanulhat is önmagáról ezt-azt. Engem például erős sokkhatásként ért, amikor felfedeztem magamban a fölényes, felnőttes és ellenszenves Nyuszit, és nem kis munkámba került megszeretni őt (és magamat).

1. Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben
Mivel ez egy szubjektív lista, őszinte leszek: Tandori medvéi nálam Micimackót is megelőzik. Nem csak a szellemes ritmusok, a váratlan rímek, a kiváló versezet miatt, hanem elsősorban azért, mert a könyvbeli felnőtt emberpár és medvecsaládja épp úgy él, mint MI, most (meg rajtunk kívül még más felnőttek is, csak nem mindenki vallja be.) Hát nem igazi boldogság egy integető medve-(bárány, nyuszi, kaméleon)-mancs az ablakban, amikor az ember munkába indul? És van annál izgalmasabb, mint elképzelni, mit csinálnak ők (medvék, bárányok, kaméleonok), amíg mi felnőtt módjára rohanunk a világban?

Tandori Dezső:
Különcök

Várják, legyünk "külön" sokat,
Kerüljük a társaságokat,
S ezt csakugyan szívesen tesszük.

De egyszer mindet sorra fülön
Fogom, s megkérdem: "Ez-külön?
Ez a mindig-veletek-együtt?"

Így az én medve-listám. Hát a tiétek? Írjatok!

GD