borúra derű

minden próbafolyamat közben eljön a mélyrepülés időszaka.
amikor mindenki elfárad. 
amikor mindenki türelmetlen. önmagával, a másikkal, a világgal.
amikor mindenki elbizonytalanodik.
amikor mindenki kételkedni kezd. önmagában, a másikban, a világban.
amikor mindenki rémes.
minden próbafolyamat közben eljön ez.
velünk is megtörtént.
szükség van a válságra, az összeomlásra, hogy kipotyogjanak az építményből azok a pici alkotóelemek, amik nem voltak a helyükön.
szükség van a válságra, hogy rávilágítson az aprónak tűnő, de mégis fontos problémákra, gátakra.
szükség van a válságra, hogy önvizsgálatot tarthassunk és aztán újult erővel tudjunk dolgozni.
mert az eredmény majd minket igazol.
hogy megérte.
hogy megéri.
hogy nem szabad feladni.


kritikus volt a helyzet, fagypont alatti a hangulat a legutóbbi néhány próbán. megérkezett a zene, megérkeztek a hiányzó bábok és épp annyi nehézséget (ezekről mindjárt írok) okoztak, mint örömet (ezt meg nem kell magyarázni). nehézséget, mert gyorsan kellett dolgoznunk, hatékonyan, ráadásul úgy, hogy közben mindhárom színésznek sok egyéb előadásra is kellett készülni, koncentrálni. nekem meg fogyott a türelmem. nem volt könnyű. és nyakunkon volt a tesztközönség. 
végül pénteken délután 3 órakor megérkeztek az első gyerekek. 
és csoda történt.

elkezdődött a nyilvános végigmenős próba. és végigment.
öröm volt nézni, az elégedett gyerekmosolyokat a végén. tapsoltak, nevettek közben és voltak sűrű, figyelős csöndek. a próbát záró beszélgetésen szinte csak pozitívumok hangoztak el és ami a legérdekesebb volt, hogy minden apró momentumra emlékeztek. a bonyolultabb jeleneteket is helyesen értelmezték. az előadás működik! :)
a színészekkel is csoda történt. azt láttam, hogy újra visszatért a játékkedv és koncentrált, lendületes előadást produkáltak. felerősödtek a színek, érvényt kaptak a mondatok, éltek a bábok. persze volt tévesztés, mindenki részéről, de apró (és kiküszöbölhető) hibák voltak ezek, melyek elbújtak a szemeik ragyogása mögött. (huh, túlzásnak hangzik, így leírva, de ezt éreztem, ezt éreztük többen, akik néztük az eladást!)
ma pihenünk. (kivéve peti, mert ő két nehéz és megterhelő előadást is játszik, épp most...)
holnap vasárnap. dolgozunk. délelőtt kihúzunk pár dolgot, néhány apró szekvenciát, amikért fáj ugyan a szív, de az előadás ritmusa, tempója, időtartama ezt kívánja. aztán megcsinálunk egy nagyon nehéz verset, parti nagy lajos "altató"-ját. ez nem lesz könnyű, de fontos vers, fontos része az előadásnak. délután a koreográfiákon dolgozunk, meg a dalokon is egyúttal. aztán hétfőn újra gyerekek jönnek. 


nem kevés a munka. de nem elvégezhetetlen, sőt. a nagy részén túl vagyunk. a gyémántot is sokáig és óvatosan kell csiszolni.
hittel és kedvvel sikerülni fog.
és ez jó.


tg