"Canor"

Tegnap óta maximális a terhelés.

Ugyanis a 'tehetségesmintanap' Rab Viki megérkezett a zenékkel. Egyszerűen fantasztikusak! Méz-, arany- és mogyoróbarna színű zene, bársonyos és gömbölyű érzettel. Hol dinamikus, hol andalító. Mind fülbemászóak és egyszerűek, de ugyanakkor gazdagok, viccesek, tele rengeteg zenei poénnal és utalással. Elképesztően intelligens és egyben érzelmes zene! Odavagyok érte! Ma egy picit megremegett a térdünk a szólamkavalkád miatt, de úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy elég erős iramot diktál a rendezőnk, sikerül teljesítenünk. Természetesen lóg a nyelvünk, és ettől nő a feszültség is, viszont az összhang is egyre erősebb. Azt gondolom, nem is lehetett volna ideálisabb hármast találni ehhez az előadáshoz. Értelemszerűen abban az esetben, ha ebből a hármasból veszünk valakit alapnak... ;) Annyira különbözőek vagyunk, de mégis meghalljuk, és elviseljük egymást, ha úgy adódik a helyzet. De alapvetően inspirálólag hatunk egymásra. És emberileg is sokat tanulok tőlük/róluk. Meg magamról.

Meglátjuk, mit hoz a ma este. Mindenesetre Viki sok sikert kívánva ma délután visszautazik Győrbe, mi pedig itt maradunk az alapokkal, a kottákkal, a felénekelt szólamokkal és a készülő darabbal.

Na, most van az, hogy fogalamam sincs, befelé megyünk-e még az erdőbe, vagy már kifelé cammogunk. Azért nem árt, ha valaki egy nagy "bödön szép szőke méz"-zel vár minket valahol azon a "lomha dombtetőn, hol égen lepke libben át"...

Peti