Macangival cseverésztünk és addig küldözgette a sárga hahotázó mosolyfejeket, amíg rájöttem, hogy tényleg írtó jó nekem. Most felsorolhatnám, hogy miért is, de nem ezért olvasgatják ezt a blogot a kedves olvasók.
Esetleges rajongói körünket megnyugtatom, ma is haladtunk, bár az agyam beleütközött az lelkem csavaros mozgatórugóiba ismét; csodálkozva megállt, szétnézett, aztán ijedten elmenekült. Szörnyű dolgokkal találkozhatott. Majd kikérdezem.
Gábor fel akart vidítani, erre eleredt a könnyem, odabújtam hozzá, ettől kicsit sztem megrémült, a dizájnos hajcsatom böködte a szemét, de legalább kiderült, hogy dobog a szíve. Tehát van!
Mindenki hót tehetséges, és vicces és hú, csak remélni tudom, hogy nem véletlenül keveredtem a csapatba.
Az ovi ma jó volt. Abban én is vagyok. Huhh.
Kovács Judit, színész és mackósajtban a brummogás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése