Tegnap izgis próba volt. Sok mindent felülírtunk, versek cseréltek helyet, az első versem végre egyszer megszületett- remélem nem hal el - s persze ügyesedünk. Ezért aztán Gábor vérszemet kap rendre, és furfangosan nehezíti a pályát csillogó szemekkel. Aztán valami nem sikerül - ezen túl kell lépni - egyre jobban megy, mert tapasztalat bizonyítja, hogy legközelebbre könnyedén ugrom a lécet. Valaminek el kell simulnia bennem, valamit el kell fogadnom, meg kell rágni és kiköpni újra.
Tiszta mackósajtos a hangulat. Veszekedni is lehet, mert biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára megoldódik a dolog, a nézeteltérések előrevisznek. Alkotunk. Brumm.
Kovács Judit, mackósajt (na jó, színész :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése