mint az peti előző bejegyzéseiből már látszik, újra dolgozunk. edina és judit szerepeit anna és nóra veszi át.
furcsa dolog a szerepátvevő próba. másként működik, mint egy hagyományos. először is a lányok már úgy jöttek az olvasópróbájukra, hogy látták az előadást. szerencsére tetszett is nekik, tehát a rendezőnek nem kellett meggyőző beszédet mondania (nem is lett volna idő rá), hanem rögtön a tárgyra (versekre) tértünk. már ott és akkor kiderült, hogy egész más lesz az előadás. nem jobb, nem rosszabb: más. hiszek a színészek egyéniségében és ez most újabb bizonyíték arra, hogy két különböző ember nem lehet, hogy UGYANÚGY játssza el ugyanazt a szerepet. másból építkeznek, másként fogalmaznak; bár a "kotta" azonos.
az olvasópróbákat szerepátadó próbák követték. judit és edina pontról pontra elmagyarázták, mi a feladat, mikor mit kell fogni, hová kell menni, állni, hogyan kell lebonyolítani egy-egy jelenetet. nóra és anna már tudták a szöveget, így azért könnyebb volt a dolog. nagyon alapos próbák voltak ezek, a négy lány és persze peti hatalmas koncentrációval csinálták végig ezt a négyszer három órát. minden apró részletre odafigyelve, még az ujjak tartását is figyelembe véve. én nem is szóltam bele sokat, hiszen a régiek sok tapasztalata és tehetsége többet ér egy-egy rendezői instrukciónál. az új lányok remekül vették az akadályt, kiválóan rögzítenek! a "kottát" már ismerik - most jön a neheze.
most magukévá kell tenni a tudást, saját képükre formálni az előadást, átszűrni a személyiségükön a figurákat. ez egy hagyományos próbaidőszakban sokkal több időbe kerül, ráadásul ezzel kezdődnek a próbák, és csak a folyamat végén nyeri el az előadás a végleges formáját. most az első lépcső került a végére, ezt a legnehezebb megtenni. tegnap este elkezdtem elemeire boncolni a dolgokat, minden apróságot helyre tenni, fejben, kézben, testben. rengeteg nevetés és sok szigorúság: három óra alatt egy heti megfeszített munka! hétfő délután még ugyanez vár ránk, hétfő este pedig a 4 órás "főpróbahét", melyet kedden a "premier" követ.
iszonyú nehéz dolgot visznek véghez most a beugrók. de NEM lehetetlen dolgot. csodás színészek (ők is!), és nincsenek kétségeim.
és nincs is annál jobb érzés egy rendezőnek, mint amikor biztonságban érzi az előadását. tehát most jól vagyok :)))
tg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése