Néha verseket is megmutatunk majd itt, az előadásban szereplőket és nem szereplőket egyaránt. Ezt a sorozatot én most a címadóval kezdem - és nem csak azért, mert ez a címadó. Az előadásban Elza és a nagypapája mondja majd el, ég és föld között valahol... (és ha van az égben internet - márpedig miért ne volna - akkor a nagypapámnak küldöm, oda, a hajnali csillag peremére...)
GD
Kovács András Ferenc:
Hajnali csillag peremén
Hajnali csillag peremén
várjuk a reggelt, te meg én:
harmatozó fény a házunk,
mélybe kalimpál a lábunk.
Vacsoracsillag peremén
lessük az estét, te meg én:
elsuhanó fény a házunk,
reszket a mélyben a lábunk.
Földre bukó fény: te meg én.
Éjbe hunyó fény: te meg én.
Lobban a sóhaj-uszályunk:
csönd ciripelget utánunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése