Elkéstem ezzel a bejegyzéssel, Dóri megelőzött:(( Ma Dóri nem volt itt, mert meghalt a nagypapája. Nyáron, amikor elkezdtünk hármasban dolgozni Gáborral az előadás koncepcióján, minannyian fontosnak éreztük a halál beépítését az előadásba. Már akkor tudtam, hogy Dóri nagypapája nagyon beteg, s hogy Dóri számára ( aki nem csupán dramaturg kollegám, de barátom is) nagyon fontos a család, a nagypapa. Ráadásul a véletlen úgy hozta, hogy Dóri több munkájában a nagypapa halála a vezérmotívum.
Most- az ő bejegyzését követve- küldöm az előadásunkban is szereplő Ranschburg Jenő verset.
Gyász
Az oviban ma szörnyű rossz vagyok.
Verekszem és felrúgtam zsolti várát,
a tányérban is mindet otthagyok,
s hiába szólnak. Én látom a kárát,
az óvodában mégis rossz vagyok.
Anyu azt mondja, hogy ma reggel elment
a nagypapám, és messze-messze jár,
de látom, közben egy könnycseppet elkent,
s tudom, hogy úgyis minden veszve már.
Anyu szerint a nagypapám ma elment.
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám!
Hisz sír mindenki, mint a vízözön,
és rám szólnak, hogy újra nagy a szám,
mert ehhez aztán végképp nincs közöm!
Becsapnak mind, meghalt a nagypapám...
Elmondom neki, majd ha visszajön!
Dobák Lívia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése