szerda, november 17

... csurog le ránk a lámpaméz

... én is írok ide egy verset, az egyik legkedvencebb kedvencemet, melyhez a darabban is roppantul ragaszkodtam. talán a legszebb vers a mennybéli boldogságba vetett hitről... 
és küldök szegedre ölelést, sokat!
tg

Tóth Krisztina: Altató

Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt

Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő

Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése