még mindig itthon, gyógyszerrel nyomva le a lázat. a kedves színészek meg délelőtt szöveget tanultak együtt. jó, ha az ember számíthat a kollégáira (akik e szerencsés esetben civilben is közel állnak hozzá)!
sokat gondolkoztam azon, érdekes-e, hogy hogyan lett heterogén szövegekből homogén szövegkönyv. lehet, hogy érdekes, így megpróbálom leírni. (remélem, a kollégák is hozzátesznek majd...)
nem volt könnyű.
a költők, akiknek versei helyet kaptak a végleges példányban, sokfélék, sokszínűek. van, aki szómágus, van, aki ritmusbajnok, van, aki gyereknyelven ír felnőtteknek, van, aki felnőttként szól a gyerekekhez. sokfelől közelítenek a kicsikhez.
fontos volt számunkra ( többes szám alatt értendő gimesi dóra dramaturg és dobák lívia dramaturg), hogy a vers igazat mondjon. nem szeretem a púderező gyerekszínházat. az avítt gügyögéstől borsózik a hátam. gondolom, ezzel vagyunk így még páran. mégis ott lebegett folyton felettünk, hogy KICSI gyerekeknek készítünk előadást, tehát a nagyon bonyolult szókészletű, vagy túl összetett jelrendszert használó költeményeket ki kellett szűrnünk.
aztán jött a nívó. olyan alkotókat kerestünk, akik - mindhármunk véleménye szerint - magas irodalmi értéket képviselnek: méltó utódai weöres, kányádi, tamkó sirató, nemes nagy és a többi jeles gyerekeknek (is) író nagy költőnknek. a funkció szerencsére egyszer sem írta felül a minőségi követelményeket. több tucat (tényleg!) gyerekverskötetet olvastunk végig (megjegyzem, sokezer forintért darabját - és sajnos kb a fele rögtön kukába hullott, mert nívótlan, ócska szövegekre, rémes rímekre, hurráoptimista pedagógiai fűzfapoémákra leltünk a gazdagon, bár néha rémesen illusztrált oldalak között), hogy megtaláljuk azt a kb 150 verset, amit kiindulási alapként használtuk. ekkor még nem volt történet, tehát jött a következő szelekció.
gáspár ildikónak köszönhetjük a mackók ötletét, amiért nem győzök eléggé hálásnak lenni! ebből indultunk el aztán: emberekről akartam előadást csinálni, gyerekekről, szülőkről, olyan történésekről, melyek mindannyiunkkal megesnek és foglalkoztatják az óvodáskorú gyerekeket. családi anomáliák, barátság, szerelem(?), énkép, helyem a világban, ilyesmik. és hogy mindez egy mackóvilágban játszódik, ami közel hoz (mert minden gyereknek intim viszonya van a macijával, egerével, bármijével), mégis megenged bizonyos távolságot (tehát ha valamelyik probléma felvetése betalál, látja a gyerek, hogy ezek "csak" macik: bábok), tehát nem kötelező azonosulnia, ha akar kinn marad a játékból, ha akar, beszáll. igazából a mesehallgatásnál is valami ilyesmi történik: ha bírja a lelkem, elképzelem, hogy a legkisebb királyfi hogyan nyiszálja a sárkány fejét, ha nem bírom, egy varázsütéssel egyszerre már lenn is van. ilyen egyszerű.
szóval megszületett a téma: milyen is egy család 2010-ben? hát, fura. a klasszikus családkép kb a nyolcvanas években megbomlott, azóta megszokottá vált a "zűr". épp ezért nem is volt igazán fontos számunkra, hogy a sokféle családmodellen polemizáljunk, nehéz lett volna mondjuk a szétmálló famíliát általánosítani, vagy a gyerekét egyedül nevelő szülőt... a válás, mint téma sokáig foglalkoztatott, mert gyakori, viszont ez sem volt eléggé általános és mára már "megszokottá", normálissá vált. más konfliktust kellett találni. (jelzésszerűen azért maradt a téma: kezdés előtt a néző gyerekeket fogjuk megkérni, hogy rajzolják le a családjukat, majd az elkészült rajzokat az előadásban felhasználjuk, épp a sokféleség bemutatására.)
a konfliktus tálcán kínálta magát az óvodai életet feldolgozó versek között. a barátságból gyerekszerelemmé szövődő szálak, a nemiség felfedezése - ezek mindenkit érintő helyzetek, és ebben a megvilágításban nemcsak az ovisoknak tudunk talán segíteni az öndefiniálásban, hanem a nagyobbaknak (akár felnőtteknek, pedagógusoknak?) is. pirulás nélkül, nyíltan fogalmazunk. természetesen SEMMIFÉLE trágárság, vagy explicit dolog nem megengedhető, sem a szövegekben, sem a látványban (hiszen KICSI gyerekeknek készítünk előadást), csupán ISMERŐS helyzeteket vázolunk.
végül négy napszakra osztottuk a történetet: reggel, délelőtt, délután és este. ez lett a vezérelv - egy nap!
(folyt. köv.)
tengely gábor
rendező
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése