Mivel régen jelentkeztem már, ezért megpróbálnám összefoglalni a héten történteket. Sűrű volt! Na jó, tudom ennyivel nem úszom meg. Azt a tendenciát vélem felfedezni, hogy egy jó próbát mindig egy gyengébb követ. Ezzel együtt jól haladtunk az elmúlt napokban. Veszekedés továbbra sincs közöttünk, nagyon jól viseljük egymás hülyeségeit. Türelmesen végigvárják mikor "elpattan az agyam", mert a legtürelmetlenebb saját magammal vagyok (mint mindig). Ebbe a klubba néha Juci is csatlakozik hozzám, örülök, hogy nem vagyok egyedül. Peti néha megfejthetetlen számomra, még jó, hogy blogol, így tudom mit gondol, mikor kicsit furcsa. Azt hiszem Gábor a legkiegyensúlyozottabb, de a rendezőnek illik is annak lenni. Bár ma csak Apukát dícsérte meg, pedig szerintem az én szereplőgárdámnak is voltak jó pillanatai. Mindegy, igyekszünk felnőni Apu szintjére. A napokban cuki, ám nem felszínes jelenetek születtek meg. Szeretem, ahogy a gyerekszerelmet megfogalmazzuk, vagy a magányosságot, és nagyon kedvelem Elza és Anya kapcsolatát. Ez különösen fontos nekem a kislányom miatt. Neki egyébként az elmúlt félórában a "gézamalacos" bácsitól olvastam, mert ő most "Bóbikára" van rákattanva. Azt hiszem az ő két évével még mindig a ritmus a legfontosabb. Lényeg ami lényeg, túl vagyunk a Nyikk és Nyekken, és csak a vége van már hátra. Szerintem holnap az is meglesz, és végre a saját terünkben fogunk próbálni. A holnapi biztos jó próba lesz! Most pedig egy pohár finom vörösborral fogok lazítani, egészségetekre!
E.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése