nyugalom

... ma valahogy mindenki megtalált ezzel. 
miért is vagyok nyugodt? munkaköri kötelesség persze nyugalmat, erőt sugároznia egy rendezőnek, még akkor is, ha nem így gondolja!
na, ez az, ami nekem nem szokott menni :(
ha nyugodt vagyok, azért van, mert biztos vagyok a dolgomban. biztos a koncepciómban, a minőségben. biztos a munkatársaimban (színészek, asszisztens, ügyelő, tervezők, zeneszerző, dramaturgok). és biztos abban, hogy a vállalt feladat teljesíthető.
nem hajszoltam túl a próbákat a héten. ha elfáradt valaki a színészek közül, elmentünk haza. ha én fáradt voltam, akkor is. tegnap is. és mára pl peti csodásan kipihente magát és újra volt kedve, lelke a munkához.
most, hogy nincs (maradandó) feszültség (persze, szikrázások vannak, meg gyors hisztik, de az természetes és múló dolog a színházi működésben, el is KELL őket felejteni!), látom, hogy milyen jól is lehet nyugalomban dolgozni... hogy ÍGY is lehet... nem kell belepusztulni az egészbe, mégis megszületik a csoda... 
azt hiszem, ma megoldottam a halál-kérdést. azt hiszem, szép és érthető szimbólumot találtunk. azt hiszem, sikerül kikerülni a didaxist, az éles fájdalmat és a melodrámát is. és ez jó.
ez a hét legnagyobb eredménye - számomra, eddig.
a próbák eredménye pedig az, hogy lassan, de BIZTOSAN körvonalazódik, hogy furcsa, különleges és (a budapest bábszínházban) egyedi előadás születik. 
jó kaland ez, na!


tg