macimacimacimaci!

két bemutatót tartottunk ma (már tegnap) nagy sikerrel.
két remekül sikerült bemutatót.
most a sok munka utáni édes pihenés előtt szeretném megköszönni minden munkatársamnak, hogy kitartottak és csodásan dolgoztak...
jó volt ezt csinálni!

tg

Holnap meg premier

Bizony. De azért  ma még 9-ig próbáltunk Nagyon érdekes dolog történt. Zeneileg kellett instruálni ahhoz, hogy az egyik verset végre normálisan metrumban és értelmesen el tudjam mondani. No meg a a néptáncos múltam is segített. Tehát a tánc.
Ez az előadás folyton meglep. Ezzel együtt saját magam is meglepem magamat, úgyhogy nagy az izgalom.
Holnap. Jó lesz már holnap. Nagyon.

célegyenes

pénteken délután, hétfő délelőtt, kedd reggel és ma délután közönség előtt játszottunk.
jó volt látni, ahogy figyelnek, ahogy szeretik az előadást.
célegyenesbe értünk.
folyamatosan változtattam kisebb-nagyobb dolgokon, de most úgy érzem, megérkeztünk a végéhez. tegnap még kidobtam 11 gyönyörű és értékes percet. a szívem (szívünk) majd' megszakadt! kiesett egy szereplő, pár remek vers, viszont az előadásnak szüksége volt a levegőre.
fura, a kezdeti olvasáskor az összes vers 37-38 perc volt, most meg már (néhány húzás ellenére) 55-57-re emelkedett ez az idő. muszáj volt dönteni. most 45 perc a tiszta játékidő, ez gyerekbarát. plusz előjáték, utójáték, persze.
ma még változtattam pár dolgon.
most már a színészek jönnek, judit, edina, peti.
remek színészek mindhárman. nagyon különbözőek, mégis egységbe kovácsolódtak. minden klappol.
hogy az előadás szárnyt kapjon, ahhoz már "csak" a szívüket kell adni.

tg

mozgókép!

íme az első video a készülő előadásból! :)
klikk a bejegyzés címére! :)))
a felvételen a hétfő délutáni fotóspróba néhány pillanata látható.


készítette: 
takács vera
gyerekszínházi portál
www.gyerekszinhaz.hu

Még egy nap

Kedves pályázók! Mármint gyerek/vers/pályázók! Még egy nap áll a rendelkezésetekre, hogy megírjátok verseiteket, illetve elküldjétek nekünk verseiteket. Egy nap bónusz-csak nektek!
Ne feledjétek: hajnalicsillagperemen@gmail.com

Aludj el szépen Elza

Aludnom kell. Aztán jó lesz. Jó lesz az előadás. Edinának is aludnia kell és Petinek is.
Talán holnap nem lesznek sötét karikák a szemünk alatt és nem fulladunk ki mialatt szaladunk felfelé a lépcsőn.
Harmincas fiatalok a Budapest Bábszínházban kapkodják a levegőt egy kis futkározástól. Na legalábbis én.
A többieket csak ne feketítsem!
Holnap jön sok-sok gyerek, nagyon kíváncsi vagyok mennyire tudjuk majd őket elvarázsolni! Még mindig alakulunk, napról-napra változik az előadás. Mint a kényes menyasszony, gondosan válogatjuk a fodrokat.

Az annyira jó, amikor színház szag van. Mindenki tudja a dolgát, színész, világosító, súgó, asszisztens, hangosító...

Jó éjszakát. Megyek és olvasok a fiamnak. Ma itthon vagyok időben, tudok neki jóéjt puszit adni!!!
Macimacimacimaci
Judit

majd' 4000 kattintás

kíváncsi vagyok, ki lesz négyezredik klikkelő!
most 3954-nél jár a számlálónk; ha te leszel, akinél 4000-et mutat, jelezd mindenképp, és kitalálunk valamit :)


(azért ezt sose gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekel egy bábelőadás... és ez csudajó!)


tg

rímek :)

Romhányi József:

Medve-tanköltemény

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
  - Ez mind kontár! Sarlatán!
  Mit gügyögnek, locsognak
  szerencsétlen bocsoknak!
  Oly negédes némelyik,
  hogy már szinte émelyít.
  Te szent múzsa, irgalmazz,
  milyen ócska rímhalmaz!
  Minden sorvég szinte önként adódik.
  Majd én írok egy igazit, valódit:
    - Dörmeg-dirmeg a vén medve,
    mert ma cudar ám a hangulata.
    Csípi darázs, marja bolha,
    vidor kedve mitől kerekedne?
    Mikor ma a kasba nézett,
    nem talált egy nyalás csemegét.
    Szeder, málna? - Sehol semmi.
    Mit lehetne akkor vacsorázni?
    Hogy ne haljon szegény éhen,
    szundikál majd egész gyertyaszentelőig.
Kézbe kapta e verset egy lektor,
aki tanult némi verstant egykor.
És most újra letette a vizsgát,
összeírta a rím-hiánylistát:
    Kedve
    volna
    mézet
    enni
    télen.
A többit eldobta.
Bőszült is miatta.
Ezt viszont kiadta.

Kedvenc mackóink - kis kitekintés a medveirodalomra

Medveszínházban dolgozni jó, válság után pláne, ezt már tudjuk. De mi a helyzet a medveirodalommal? Mert ez is létező kategória ám... Megkíséreltem összeállítani saját medveirodalmi toplistámat (a válogatás természetesen erősen szubjektív), íme:

5. Sebők Zsigmond: Mackó úr utazásai
Medvés könyvekről elmélkedve azonnal eszembe jutott ez a kopott, rongyosra olvasott gyerekkori könyv. Hiába kerestem felnőtt-lakásom polcain, valószínűleg otthon maradt, a gyerekkori házban. Talán nem is baj. Találtam a neten néhány okos recenziót, miszerint Mackó úr nem más, mint a magyar dzsentri mackóbőrben, utazásai ismeretterjesztő túrák a századfordulós Magyarországon és Európában, írnak róla jót is rosszat is... Mivel csupán emlékeimre hagyatkozhatok, nem mernék értékítéletet mondani, de egy biztos: élesen megmaradt bennem Mackó úr egy-két kalandja. Csetlés-botlása a párizsi Világkiállításon, találkozása a szögeken alvó fakírral, és egy nagy, színes kép a drótostótról - világkiállítás, fakír, drótostót, fura, vicces szavak a gyerekfülnek, be is égtek az agyamba annak idején. És szerintem ez jó :-)

4. Bodó Béla: Brumi és Michael Bond: Paddington
Brumi valójában apa kedvence, a sorozat kötetei még az ő gyerekkorából valók. A családi legenda szerint Brumit olvasta fel anyának, amikor engem vártak - ezt a mesét hallgattam hát közvetlenül a születésem előtt, és később is, az ágyban fekvős betegségek, vagy esős szombat délelőttök idején. Nekem Brumi az apával töltött időt jelenti - nem maradhatott le a listáról :-)
Paddingtonnal, a Legsötétebb Peruból érkezett, ízig-vérig angol medvével már felnőtt fejjel találkoztam. Szemeztünk egymással sokáig a könyvesboltban, nézett rám kerek gombszemével, nem lehetett otthagyni. R. W. Alley rajzain még az esős, szürke London is annyira jó helynek tűnik, hogy az embernek azonnal kedve volna odaköltözni: persze csak akkor, ha egy ilyen medve várja a Paddington állomáson...

3. Tóth Krisztina: A londoni mackók
Ha már London és medve és gyerekvers, nem hagyhatjuk ki a londoni mackókat! Eddigi medvéinkkel ellentétben igazi játékmackókról van szó, akik repülővel jönnek hozzánk Londonból, könnyen megjegyezhető és brummogható rímek, ritmusok repítik őket. (Itt jegyezném meg, hogy a nemzetközi medveirodalom két fő irányzatra osztható: játékmackós és nem-játékmackós alkotásokra. Ha valaki egyszer medveirodalom-történetírásra adja a fejét, semmiképp se feledkezzen meg erről!)

2. A. A. Milne: Micimackó
A játékmackós irányzat megalapozóját (egyben leghíresebbjét) nem kell bemutatni: alapmű és abszolút kedvenc. Másért szeretjük gyerek-, másért felnőttfejjel, az évek múlásával egyáltalán nem veszít az értékéből, sőt. Mindenki találhat benne kedvenc karaktert vagy jelenetet, és tanulhat is önmagáról ezt-azt. Engem például erős sokkhatásként ért, amikor felfedeztem magamban a fölényes, felnőttes és ellenszenves Nyuszit, és nem kis munkámba került megszeretni őt (és magamat).

1. Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben
Mivel ez egy szubjektív lista, őszinte leszek: Tandori medvéi nálam Micimackót is megelőzik. Nem csak a szellemes ritmusok, a váratlan rímek, a kiváló versezet miatt, hanem elsősorban azért, mert a könyvbeli felnőtt emberpár és medvecsaládja épp úgy él, mint MI, most (meg rajtunk kívül még más felnőttek is, csak nem mindenki vallja be.) Hát nem igazi boldogság egy integető medve-(bárány, nyuszi, kaméleon)-mancs az ablakban, amikor az ember munkába indul? És van annál izgalmasabb, mint elképzelni, mit csinálnak ők (medvék, bárányok, kaméleonok), amíg mi felnőtt módjára rohanunk a világban?

Tandori Dezső:
Különcök

Várják, legyünk "külön" sokat,
Kerüljük a társaságokat,
S ezt csakugyan szívesen tesszük.

De egyszer mindet sorra fülön
Fogom, s megkérdem: "Ez-külön?
Ez a mindig-veletek-együtt?"

Így az én medve-listám. Hát a tiétek? Írjatok!

GD

borúra derű

minden próbafolyamat közben eljön a mélyrepülés időszaka.
amikor mindenki elfárad. 
amikor mindenki türelmetlen. önmagával, a másikkal, a világgal.
amikor mindenki elbizonytalanodik.
amikor mindenki kételkedni kezd. önmagában, a másikban, a világban.
amikor mindenki rémes.
minden próbafolyamat közben eljön ez.
velünk is megtörtént.
szükség van a válságra, az összeomlásra, hogy kipotyogjanak az építményből azok a pici alkotóelemek, amik nem voltak a helyükön.
szükség van a válságra, hogy rávilágítson az aprónak tűnő, de mégis fontos problémákra, gátakra.
szükség van a válságra, hogy önvizsgálatot tarthassunk és aztán újult erővel tudjunk dolgozni.
mert az eredmény majd minket igazol.
hogy megérte.
hogy megéri.
hogy nem szabad feladni.


kritikus volt a helyzet, fagypont alatti a hangulat a legutóbbi néhány próbán. megérkezett a zene, megérkeztek a hiányzó bábok és épp annyi nehézséget (ezekről mindjárt írok) okoztak, mint örömet (ezt meg nem kell magyarázni). nehézséget, mert gyorsan kellett dolgoznunk, hatékonyan, ráadásul úgy, hogy közben mindhárom színésznek sok egyéb előadásra is kellett készülni, koncentrálni. nekem meg fogyott a türelmem. nem volt könnyű. és nyakunkon volt a tesztközönség. 
végül pénteken délután 3 órakor megérkeztek az első gyerekek. 
és csoda történt.

elkezdődött a nyilvános végigmenős próba. és végigment.
öröm volt nézni, az elégedett gyerekmosolyokat a végén. tapsoltak, nevettek közben és voltak sűrű, figyelős csöndek. a próbát záró beszélgetésen szinte csak pozitívumok hangoztak el és ami a legérdekesebb volt, hogy minden apró momentumra emlékeztek. a bonyolultabb jeleneteket is helyesen értelmezték. az előadás működik! :)
a színészekkel is csoda történt. azt láttam, hogy újra visszatért a játékkedv és koncentrált, lendületes előadást produkáltak. felerősödtek a színek, érvényt kaptak a mondatok, éltek a bábok. persze volt tévesztés, mindenki részéről, de apró (és kiküszöbölhető) hibák voltak ezek, melyek elbújtak a szemeik ragyogása mögött. (huh, túlzásnak hangzik, így leírva, de ezt éreztem, ezt éreztük többen, akik néztük az eladást!)
ma pihenünk. (kivéve peti, mert ő két nehéz és megterhelő előadást is játszik, épp most...)
holnap vasárnap. dolgozunk. délelőtt kihúzunk pár dolgot, néhány apró szekvenciát, amikért fáj ugyan a szív, de az előadás ritmusa, tempója, időtartama ezt kívánja. aztán megcsinálunk egy nagyon nehéz verset, parti nagy lajos "altató"-ját. ez nem lesz könnyű, de fontos vers, fontos része az előadásnak. délután a koreográfiákon dolgozunk, meg a dalokon is egyúttal. aztán hétfőn újra gyerekek jönnek. 


nem kevés a munka. de nem elvégezhetetlen, sőt. a nagy részén túl vagyunk. a gyémántot is sokáig és óvatosan kell csiszolni.
hittel és kedvvel sikerülni fog.
és ez jó.


tg

indulás az oviba

ovi-sokk

kukucs

"Canor"

Tegnap óta maximális a terhelés.

Ugyanis a 'tehetségesmintanap' Rab Viki megérkezett a zenékkel. Egyszerűen fantasztikusak! Méz-, arany- és mogyoróbarna színű zene, bársonyos és gömbölyű érzettel. Hol dinamikus, hol andalító. Mind fülbemászóak és egyszerűek, de ugyanakkor gazdagok, viccesek, tele rengeteg zenei poénnal és utalással. Elképesztően intelligens és egyben érzelmes zene! Odavagyok érte! Ma egy picit megremegett a térdünk a szólamkavalkád miatt, de úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy elég erős iramot diktál a rendezőnk, sikerül teljesítenünk. Természetesen lóg a nyelvünk, és ettől nő a feszültség is, viszont az összhang is egyre erősebb. Azt gondolom, nem is lehetett volna ideálisabb hármast találni ehhez az előadáshoz. Értelemszerűen abban az esetben, ha ebből a hármasból veszünk valakit alapnak... ;) Annyira különbözőek vagyunk, de mégis meghalljuk, és elviseljük egymást, ha úgy adódik a helyzet. De alapvetően inspirálólag hatunk egymásra. És emberileg is sokat tanulok tőlük/róluk. Meg magamról.

Meglátjuk, mit hoz a ma este. Mindenesetre Viki sok sikert kívánva ma délután visszautazik Győrbe, mi pedig itt maradunk az alapokkal, a kottákkal, a felénekelt szólamokkal és a készülő darabbal.

Na, most van az, hogy fogalamam sincs, befelé megyünk-e még az erdőbe, vagy már kifelé cammogunk. Azért nem árt, ha valaki egy nagy "bödön szép szőke méz"-zel vár minket valahol azon a "lomha dombtetőn, hol égen lepke libben át"...

Peti

takarítás

Nagypapi és Elza

a család

színesedünk

percről percre, pontról pontra

13:21 elkezdtük a próbát, emlékeztető versmondás, felfrissítés, Peti előttem tornázik, mosolyog, Judit közben verset mond: „Mindenki megvan…” Most Edina versel, Judit Petivel karköröz. Edina nem hagyja, hogy Csaba súgjon neki. Gábor odadobja a labdát Juditnak. Megvannak a hangnemek, felcsendül az „Éjjel az égen…” kezdetű dalocska. Imádni fogjátok, nagyon bájos. Óracsörgés, már nincs megállás, elindultunk. Elza felpattan a helyére és belekezd az első versébe. Újabb óracsörgés, Anyu és Apu ébrednek. Macimacimacimacimacimacimacimaci. Apu öltözik, Peti ásít. Anyu reggeli verse, Edina benne marad a metrumban. Most a Nagypapi fotelját (csudafotel, gyönyörű, köszönjük Sipos Kati) veszi elő, és bekészíti a helyére. Apu elmegy autóval dolgozni. Apu lehet, hogy operatőr? Elzike megsimogatja Nagypapit. Tornavers. Anyu közben pakol. Indul a kukucs-játék. Már tudom, hogy ki hol bújik elő. Ez jó. Nevetés, rohanás. Böbe néni megjelenik. Jajong. Gábor közben nagyon figyel és néha ír valamit a papírra. Nagykörúton dal. Körbe-körbe. BKV-jelenet. Érkezik a metro. Szeretem Peti bkv-jármű hangjait. Troli. Kis beatbox, megérkezik a busz. 4es6os, suhanás. Edina és Judit vokáloznak: „postás”. Nehéz és sokat gyakorolt rész. Egyelőre úgy tűnik megy nekik. Már fordult a székemmel, de még nem volt rontás. Szuper. Gábor felnevet, tetszik neki a tegnapi próbán kitalált 4es6os poén. Nem volt rontás, metrum is oké. Ez fontos. Lapát Elek is a villamos tömegéhez csatlakozik. Gábor hangosan nevet. Szerintem rájött, hogy Edina ütemre sóhajt, 7-8ra. Mindenki szalad, Peti elemet a helyére tenni, Judit és Edina a következő helyszínre. Nem jó orrba… kezdetű vers. Bújj-bújj zöldág. Indul az ovi. Kriszta nagyon vicces és cuki, Zsolti is. „…leharapja fejed, sírhatsz.” Zsúfolódnak, egyre több a báb, egyre kisebb a tér. Szerintem elég jól megtalálták az ovi hangulatát. Bár rég volt, azért még emlékszem.  „Tudd meg tudd meg, nem leszek a barátod.” Elza a zsiráfon, Vanessa már mászik a piros textilen felfelé. Erős a kontraszt. Elza egyedül, ovigyerekek egy hatalmas láncot alkotva lógnak. Fotógyanús kép. Jönnek is a rajzok. Gábor felkacag. Jó jel. Már „fut, fut a tej, fut a lábasban…” Zsolti imádnivaló. Elza is rajzol. Enyém-tiéd vers, lopva a sok blutack-re nézek. Ovi alvás rész, Gábor halkan nevet. Sisisisi. Az egyik kedvenc részem és mondatom hangzik el. Óvónéni elmegy. Judit figyel az o-ra, hogy érthető legyen. Tomi felébred. Kriszta büfizik. Tomi átmászik Krisztán, ezt szerintem nagyon édesen csinálja. Óvónéni visszahozza Zsoltit. Edina elkezdi a „szobábant”. Peti: „Mittudomén…” Peti rossz elemet tol. De lelkes. Kezdődik a nagy koncentrációt igénylő takarítás-jelenet. Lehet, most az is zavarja őket, hogy pötyögök? A Nagypapi szemüveget töröl. Megint nem lehet rendesen becsukni a kis zöld elem ajtaját… mi lehet a baja? Tüsszentés. Edina arcán most nem látszanak Anya érzelmei. „Egy dióban…” kiszámoló. Érzem, hogy kevés volt a kávé, éhes vagyok. Hopp-hopp-hopp. Elza már mászik is felfelé, jön a „folyó-hang”. Vajon melyik folyóra gondol ilyenkor Judit?!  Edina bekúszik elém. Gábor ír. És rendületlenül figyel. Nagyon zavaró a pötyögésem, a csendben. Nyikk-nyekk vers. Ez már jól megy. Bábcsere. Judit téveszt picit, de helyreteszi gyorsan. Kis verekedés, nagy nevetés. Már a Böbe-lakon, felhorkan a néni. Gábor súgja Edinának: „Lámpáznod kell!”. Edina bemászik Peti és Judit közé. „Szokjatok”. Böbe nénit imádom, zseniálisak a sárga szemek, de nem szabad kötődni, mert nem ő lesz. Tegnapi próbán berakott huzavonát kell átbeszélni. Hatalmas nevetés, Edina nem tud sok helyet elfoglalni, nem egy mammut alkat.  „És függöny szét” mondja Gábor. „Hétfőn Holdra…” dal. Nagyon szép lett (Rab Vikinek is nagyon köszönjük, hogy ilyen csodadalokat írt nekünk.) Tomi és Elza a háromszögben ülnek. A próba végigmenős része megállt. Idáig jutottunk. Peti most megkérdezi: „Anna neked hogy tetszett?!”. Szivat. Judit bevallja, hogy nem tudta elképzelni, hogy mit csináltam én végig. Na így pláne bosszantó lehetett a pötyögés. Gábor elmondja, amiket felírt. Juditnak fáj a feje. Szegény. A hó miatt. Azt hitte leesik az ovinál. Gábor ezeket írta fel: jól kezdte el Judit. Elhangzik valami tízes skálán egy. De nem tudom hová kötni, nem értettem az elejét. Gábor tervez a jövő hétre egy újabb olyan próbát, amin ő nem lesz itt. Társulatin lesz Győrben. Edina hoz egy gyógyszert Juditnak. Felmerül a kérdés, etikus-e nem ott lenni egy társulati ülésen. Naná, hogy nem etikus. Gábor fejében meg sem fordult, hogy nem menne. Munkarendit veszek elő az okosból. Abban tartok mindent, ha azt elhagyom, nekem annyi. Próbát kell egyeztetni. Rádióinterjú és tévés felvétel is vár rájuk a héten. Gábor reméli anyukák, tanítónénik és pedagógusok nézik majd többségében a Teadélutánt. Nézze mindenki, mert benne leszünk!!! A tévés felvételről van most szó. Viszik a lányok a bábokat. Visszatérünk a felírásokra. Gábor szeretné, hogy ébredésnél a Nokia dallam maradjon Anyának. „Jó volt Apa hangja, az egy nagyon jó hang”. Neki is kell egy stilizáció még, de rendben van már. Felnéztem egy kicsit, azt látom, mindnyájan egyformán ülnek, és nézik Gábort. Minden konfliktusnál egy nevetés, ez az új instrukció. Egy puszival kevesebb lesz, mert töri a metrumot. Elza hangja az, ami a reggel versben megtalálódott. Felmerült egy újabb macimaci kérdés. Száműzték az összes puszit. Helyette ki kell találni valami mást, működőképesebb. Peti szerint arc, Juci szerint nézzék meg, mit lehetne. Puszi helyett arc, smaci helyett maci, ahogy Edina most megfogalmazta. Edina énekelhet pluszban, Anya pakolása alatt, csak mümmögni kell. Szép az ülés a Nagypapi foteljának a karfáján. Gábor hátrébb tenné a fotelt. Magasabb kandelábert követelnek. Gábor szerint a kukucs szuper volt, és úgy érzi, látszik, hogy mi az, amit már nagyon megszerettek a színészek. Edina vállait le kell fogni Böbe néni alatt, felhúzódnak. Nem szabad. Sok a fizika a Böbe néni jelenetben. Jó a metro felszállás. Elárulják Gábornak, hogy tegnap volt egy kis vita a metro felszállás miatt. Peti jófej lesz, nem hagyja ott Anyát és Elzát a metro-val. Elhangzik egy újabb instrukció: „Közökben kell megállni a bkv-járművekkel”. Edina nagyon rázta Anyát, epilepsziás érzete támadt Gábornak, ez így nem lesz jó, tipp: másképp kell tartani Anyát, hogy csak a rázkódás maradjon. A rendező megvette a villamossal futás ötletet, amit tegnap találtak ki a színészek. Petinek házifeladat, hogy készítsen táblákat, hogy mit nem szabad. Juci fél, hogy ez elveszi a figyelmet róluk. Gábor szerint ez nem fogja elvenni. Nevetés. Az ovidobásokban újítások. Szabina repül Kriszti helyett. Ricsi hangja a T-rex. Konkrétan fiúhangja volt. Vanessanak elmegy a hangja a rajzolásnál, ennek oka lehet, hogy Edina ott megsajnálja. Ez édes, szerintem. Vanessa anyukájának hosszú rózsaszín műkörmei vannak,és tetovált a szemöldöke és a szájkontúrja. Csaba becsukja az ajtót, nagy kint a hangzavar. Gábor szeretett dédnagyijáról mesél nekünk. Gábor próbál ezzel közelebb hozni Edinának egy karaktert. Peti rám mosolyog. Mindenkinek egy Bercsényi mosolyt! Eléggé felvidámító tud lenni. Juci elmondja, mi jár a fejében, egy rajzfilmes jelenet, amiben Elza egyre jobban elemelkedik a földtől, mikor ugrik. Az ugróiskolás részről van szó. Gábor leejti a ceruzámat. Félmosoly, hogy ne haragudjak. Nem haragszom. Gábor elmondja, hogy : „Fontos, hogy az előadás egészében minden úgy történjen, hogy a gyerek eldönthesse, hogy meg szeretné-e élni, vagy sem. Ne kényszerítsük őket arra, de persze kell ezekről a kis drámákról beszélni, de döntési helyzetet kell felkínálni. Nem szabad, hogy sarkos legyen”.  Petinek kérdései vannak Zsoltival kapcsolatban. Helyszűke miatt. Meg kell oldani. A lökdösési részen változtatni kell. Peti irányokat szeretne belőni, Gábor szerint jól néznek. De pontosítás lehet. Az imént elhangzottak egymás közt maradnak, ilyet nem szabad blogosra. Juci úgy érzi, nem hangsúlyozza jól az enyém-tiéd verset. A fekete textilre kell majd tenni a rajzokat. Krokodilcsipesz?! Vicces szó, gyakrabban fogom használni. „Atom krokodilcsipesz”. Még jobb. Gábor nem találja a ceruzámat. Meglett. Nem lesz különféle hangokat használni az enyém-tiédben. Krisztinek kimarad egy ütése. Edina megkérdezi, hogy észrevehető volt-e, hogy most leguggolt az óvónéninél. Ovijeleket fog sorolni, nem számolni. Kinek mi volt az ovijele? Az enyém fa. Szerintem ez túl bölcs egy gyereknek. Úgy emlékszem nem szerettem, irigykedtem a helikopterre és a pöttyös bögrére. Néha a létrára is. Zsolti csupor. Szabina esernyő. Krisztié kaptár? Kaptár 3D. Ki van adva a feladat, holnapra hozni kell az ovijeleket. „Juci, nagyon szép vagy, sajnos”, mondja Gábor. Edinában még mindig kérdés, hogy jól tette-e, hogy Krisztit és Vanessa-t kicserélte. Krétaevés kerül szóba és krumplicukor. Ha Edina hajlandó kibékülni a habbal résszel, akkor nem lesz új segítség vers. Ez így működik. Bekerült még egy kukucs. Edina válasza arra a kérdésre, hogy Nagypapi miért nem megy Elza után a játszótérre: „Ez a megmagyarázhatatlan, Peti, és ezután majd meg is hal”. Elhangzott valami szuperjó ötlet, mindenki rajong, de én jól lemaradtam róla, mert írtam, amit Edina mondott. Nem maradhat némán az Elza-Tomi jelenet. Trükkös Elza-Tomi eltolásból több lesz majd. Annyiféle izgalom vár rátok! Nagyon fogjátok szeretni ezt az előadást! Gábor végigmondott mindent. Csaba szólt: „3 óra van, szünet”. A szakszervezet. Nem barátkoztam még meg ezzel. Még azzal együtt sem, hogy már tényleg nagyon éhes vagyok. Befejezem.


anna

hegylakó

rég írtam már a blogra.
rossz gazdája voltam.
legutóbb egész hosszú bejegyzést pötyögtem és törölte a gépem, ez elvette a kedvemet.
rég voltam revelatív a próbán.
rossz gazda voltam.
a régi ötletek nem tetszenek eléggé, és az utóbbi héten az új és jó megoldásokat sosem én mondtam, hanem a színészek. minden előadás születésében eljön egy mélyrepülős időszak. amikor a rendezőnek nem fog az agya, amikor rávakul a dolgokra. amikor tudja, hogy változtatni kell, de nincs ELÉG JÓ ötlete.
ma lett vége ennek. szünnap volt ma és csupa jó történt velem. és most elővettem a példányomat és pattognak a szikrák és újra érzek erőt. és ez jó. tényleg, tisztára, mint a hegylakóban :)))

tg

énekeljünk

Kezdek itt már teljesen túltengeni, de muszáj leírnom, hogy ma olyan kedves volt Peti!
Leült a zongora elé, ragyogó arccal pötyögtette nekünk a szólamokat, énekelt azon a csodás hangján és sikerült velünk elhitetnie, hogy két perc alatt tudjuk rögzíteni a dalainkat és természetesen tisztán énekeljük a háromszólamú sorokat is. Naná. Még jó.
Nagyon szép lesz a duettünk nagypapával! Hajnali csillag peremén...
Szóval énekeljünk, akkor nem történhet semmi rossz!
Kovács Judit, színész

Macangi

Macangival cseverésztünk és addig küldözgette a sárga hahotázó mosolyfejeket, amíg rájöttem, hogy tényleg írtó jó nekem. Most felsorolhatnám, hogy miért is, de nem ezért olvasgatják ezt a blogot a kedves olvasók.
Esetleges rajongói körünket megnyugtatom, ma is haladtunk, bár az agyam beleütközött az lelkem csavaros mozgatórugóiba ismét; csodálkozva megállt, szétnézett, aztán ijedten elmenekült. Szörnyű dolgokkal találkozhatott. Majd kikérdezem.
Gábor fel akart vidítani, erre eleredt a könnyem, odabújtam hozzá, ettől kicsit sztem megrémült,  a dizájnos hajcsatom böködte a szemét, de legalább kiderült, hogy dobog a szíve. Tehát van!
Mindenki hót tehetséges, és vicces és hú, csak remélni tudom, hogy nem véletlenül keveredtem a csapatba.
Az ovi ma jó volt. Abban én is vagyok. Huhh.

Kovács Judit, színész és mackósajtban a brummogás

Böbe néni

Böbe néni fent lakik a harmadikon ( Kiss Ottó versének eredeti szereplője Kovács bácsi, csak mi kereszteltük át Böbe néninek, egy másik vers miatt), és mindig morog ha felfelé jön, lefelé bezzeg utat enged mindenkinek, leginkább a gyerekeknek. 
A próbafolyamat egyik ( igen fontos) dramaturgiai  kérdése, hogy mit motyogjon Böbe néni, miközben a főszereplő Elza éppen róla beszél. Úgy kell tehát motyognia, hogy értsük, de közben még se értsük mit mond. Ráadásul ez a Böbe néni  egyáltalán nem szimpatikus néni. Vannak szimpatikus nénik s vannak egyáltalán nem szimpatikus nénik. Gyerek szempontból nyilván azok a nem szimpatikusak, akik nem szeretik a gyerekeket, nehezen tűrik a gyerekek viháncolását.
 Kíváncsian várjuk a gyerek/vers/pályázatra (versben) a véleményeteket. Szerintetek mit mondanak ezek a Böbe nénik?
D.L.

gyerek/vers/pályázat

érkeznek az első költemények, de várjuk, várjuk nagyon a többit :)))

macimaci

Tegnap izgis próba volt. Sok mindent felülírtunk, versek cseréltek helyet, az első versem végre egyszer megszületett- remélem nem hal el - s persze ügyesedünk. Ezért aztán Gábor vérszemet kap rendre, és furfangosan nehezíti a pályát csillogó szemekkel. Aztán valami nem sikerül - ezen túl kell lépni - egyre jobban megy, mert tapasztalat bizonyítja, hogy legközelebbre könnyedén ugrom a lécet. Valaminek el kell simulnia bennem, valamit el kell fogadnom, meg kell rágni és kiköpni újra.
Tiszta mackósajtos a hangulat. Veszekedni is lehet, mert biztosak lehetünk benne, hogy nemsokára megoldódik a dolog, a nézeteltérések előrevisznek. Alkotunk. Brumm.
Kovács Judit, mackósajt (na jó, színész :-)

"Exercitium"

Ma hármasban szövegeztünk a lányokkal. Nuku rendező, nuku dramaturg, nuku asszisztencia. Mindenki szerte az országban, de mi azért is összejöttünk, és egy nagyon vicces és tanulságos szövegösszemondót tartottunk. Eddig teljesen nyugodtak voltunk a bemutató messzeségét illetően, de ma egy picit berosáltunk. Én legalábbis mindenképp. 17-én már tesztközönség, 21-én előadás... :S Szövegbizonytalanság azért akad... mi lesz így? Gondolom, csűrjük ezerrel a szövegkönyvet, hogy beégjen a mondandó. Remélem, a bábok majd segítenek. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a bonyolult játékok (pl. Nyikk és Nyekk) már mackók nélkül nem mennek. Akkor talán nincs is olyan nagy baj! :))

A hangulat mindenképp jó volt! Íme bizonyságul két kép. Az elmosódottsági faktor híven tükrözi a feldobódottsági fokot... ;)

BP